Fun Mug from Zazzle.com

Fun Mug from Zazzle.com

A VÉRGRÓFNŐ.

Nem véletlenül vesszük kölcsön Móricz Zsigmond végjátékának címét, hiszen a témánk a zene lesz. Mégpedig nem is akármilyen zene, hanem a magyar cigányzene kialakulásának, történetének nézünk kicsit utána.

Talán hallottátok már azt a mondást, miszerint "sírva vigad a magyar". Mindez annyit tesz, hogy akár örömében, akár bánatában, a magyar ember túlcsorduló érzelmei rendszerint ilyen végletes módon törnek elő. Ebben századokon át a cigányzenészek voltak a fő segítők, akik hajnalig húzták egy-egy mulatozó úri társaság kénye-kedve szerint.
Mindenekelőtt fontos megkülönböztetnünk az autentikus cigány népzenétől a cigányzenét, ez utóbbi ugyanis zömében a 19. században keletkezett magyar népies műzene, amelyhez tekintélyes mennyiségű nemzetközi szórakoztató zene is társul. A cigányzenének nevezett - jó néhány különböző zenei stílust integráló - műfaj csaknem egy évezredes múltra tekinthet vissza Európában, de az elmúlt kétszáz évben már kizárólag Magyarországgal azonosítják. Nálunk legkorábban 1489-ben, majd 1525-ben említenek cigányzenészeket; mindkét esetben fejedelmi számadáskönyvben.
Az első ismert cigánybandát egy nő, Czinka Panna hegedűvirtuóz alapította 1728-ban. Czinka Pannának (halála éve 1772) ugyancsak úri mecénása volt: egy Gömör megyei Lányi János nevű földbirtokos, aki előbb Rozsnyón zenére taníttatta, majd bandájával együtt szolgálatában tartotta és patronálta. Együttesének összetétele: két hegedűs (egyik közülük a prímás, a másik a kontrás), egy cimbalmos és egy bőgős. Általános gyakorlat szerint máig ez a kötelező legkisebb létszám és összeállítás. Ebből a prímás a dallamot játssza, a többiek dolga a harmónia és ritmuskíséret. Később csatlakozott ezekhez a klarinét és a cselló. A cigányzene több mint másfél évszázadon át, a szabadságharc bukásától a második világháborúig, központi szerepet foglalt el a magyar nemzeti kultúrában.

Bihari János

A zenetörténészek három nagy korszakra bontják a cigányzene múltját. A 18. század utolsó évtizedeitől nem egészen a 19. század közepéig tartó időszakaszt, a magyar zenetörténet a tánccal és zenével való katonai toborzás német származású szavával verbunkos korszaknak nevezi. Egyik legjelesebb mestere a legendás cigányprímás, Bihari János volt. 1810 tavaszán, híres pesti útján Berzsenyi Dániel azzal vívta ki barátai - Kölcsey, Szemere - titkolt ellenszenvét, hogy nem velük kávézott, hanem inkább Bihari Jánost hallgatta egy városszéli (akkor városszéli, ma ez belvárosi lenne) fogadóban, és azután áttáncolta az éjszakát.
A második korszak (1850-1879) a sírva vigadásé; a nótáé, a csárdásé. A népies dal vagy magyar nóta a népzenével is szervesen összenőtt. Fő jellegzetessége a népdalokkal, főleg régi stílusúakkal szemben, hogy európai klasszikus zenei normák szerint harmonizálható. "Cigányzene" címen általában nótákat - hallgatókat és csárdásokat - hallunk cigányzenekaroktól.

Dankó Pista

Ennek a periódusnak volt kiemelkedő személyisége Dankó Pista, akit sztárként ünnepelt kora. A közönség annyira rajongott Dankóért, hogy - az újságok tanúsága szerint - egyértelmű bírói döntés után sem volt hajlandó elhinni, hogy Dankó egyik nótáját plagizálta, pedig a nótaperben maga Jókai Mór volt a szerzői és jogi szakértő bizottság elnöke 1896-ban. A "cigány Petőfi" - ahogyan Gárdonyi nevezte, Szegeden született 1858-ban. Már kamaszkorában zenekart alapított, a korabeli értelmiség kedvelte az ifjú prímást. 1896-ban Pestre szerződött, ahol maga a "nemzet csalogánya", Blaha Lujza lett a mentora. A művésznő rajongott az ösztönös tehetségű zenészért, akinek műveit olykor színpadi szerepeibe is beiktatatta. Dankó Pista úgy komponált, hogy a kottát sem ismerte, mégis a magyar nóták mellett népszínművek - a Cigányszerelem és A halász szeretője - betétdalai is az ő nevéhez fűződnek. Negyvenöt évesen, Budán halt meg. Temetésén Tömörkény István mondott búcsúztatót, miközben ötszáz cigányzenész húzta a jól ismert nótákat: Most van a nap lemenőben; Eltörött a hegedűm; Egy cica, két cica. Jávor Pál 1940-ben, filmen hívta életre a hegedű szerelmesének karakterét.

A harmadik szakasz (1880-1903), mondhatjuk úgy is: a fénykor fénykoráé. Ekkorra már minden nagyobb magyarországi helységnek saját, megbecsült zenekara volt. Pesten pedig - ez ma csak nehezen elképzelhető - száznál is több játszott, a híres prímások megbecsült, irigyelt emberek lettek.
Számos beszámoló szól vonópárbajokról, hosszú belföldi és külföldi turnékról, hatalmas sikerekről; például Patikárus Ferkó az 1868-as párizsi világkiállításon lép fel! Az újságok azonban mindenekelőtt híres, jó külsejű cigányzenészek gavallérságával, urakkal való tegező viszonyával foglalkoznak szívesen; mohó érdeklődéssel kísérik egy-egy híresebb zenész rangos házasságát, főleg Rigó Jancsi házasságát a belga hercegnővel. A híressé vált cigányzenész családok házasságok révén is szoros kapcsolatba kerültek egymással. Kialakultak vagy kialakulóban vannak cigányzenész-dinasztiák: Berkes, Berki, Munczi, Rácz, Radics, Magyari stb.
Sokszínű zenei örökségünk része ez a műfaj, ezért jó lenne, ha nem csak éttermi mulatozások aláfestő zenéjeként gondolnánk rá.

JÁKO VERA

Jákó Vera

"Volt egyszer egy életvidám, dalos szívű nótás leány, kár volt érte, kár volt."

Címkék:

a magyarnóta éneklés koronázatlan királynője

DANKÓ PISTA

Dankó Pista szobra
A város szülötte a századforduló legnépszerűbb nótaszerzője volt. A lírai szépségű, romantikus szobrot 1912-ben Margó Ede készítette, aki a nótakirály iránti tisztelete jeléül nem kért tiszteletdíjat munkájáért.

Dankó Pista több mint 400 dalt írt, és az ő alkotása számos népszínmű dalbetétje. Dalait ma is országszerte éneklik.
Szegeden, a Stefánián áll a híres szatymazi születésű cigányzenész, Dankó Pista szobra. Szegeden sokan úgy tudják, az egyetlen híres cigány embert ábrázoló szobra a világnak. De ez nem így van, mert a Margit-szigeten is megörökítették DP egy kollégáját. A szegedi szobor hegedűje fejét valami bunkók rendszeresen letörik.

Álljon itt Juhász Gyula hozzá írott verse, melynek második versszaka a szobor talapzatán olvasható!

Dankó Pistának


Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.

Húzd rá cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava!

Zengj nekünk a vásárhelyi térről,
Dorozsmai malomról dalolj,
A szegedi boszorkány varázslat
Szálljon reánk a vonód alól!

Magyar bánat és magyar reménység
Muzsikádban ölelkezzenek,
Magyar múltból a magyar jövőbe
Így marsoljon új dalos sereg!

Diadalmas nótáid szavára
Némuljon az idegen silány,
Húzd szívébe az egész világnak
Igazunkat, szent magyar cigány!

A hegedű

Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő." (Yehudi Menuhin)

A hegedű a vonós hangszerek, a hegedű-családjának legkisebb méretű, legmagasabb hangolású tagja. Négy darab húrja kvint távolságra van hangolva. Legmélyebb húrja a kis G, amelyet az egyvonalas D-, az egyvonalas A-, illetve a kétvonalas E-húr követ. A hegedűre írt kották általában G-kulcsban (violinkulcsban) íródnak. A vonósok közül az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban előforduló hangszer.